A tanú

Meer over het boek

Bejön Gogolák elvtársnő, aranyló bort tölt a kristálypoharakba, Virág felemeli a magáét, odamegy Pelikánhoz.- Tudja, Pelikán elvtárs, egyszer majd kérünk magától valamit... - emeli koccintásra a poharát, és nagyon mélyen néz a szemébe. Pelikán nem éli át egészen a történelmi pillanatot, de azért felkapja a fejét.- Mit tetszenek kérni? - kérdi zavartan.- Mindent a maga idejében... - mondja mélyértelműen Virág, és mosolyog a tömött bajusza alatt. S egészen közel hajol hozzá, mint aki nagyon fontos dolgot közöl: - Én csak egyet mondok, Pelikán elvtárs... A nemzetközi helyzet egyre fokozódik...- Fokozódik? - ismétli meg Pelikán. - Jó tudni.Ezt sose szabad elfelejteni...- Ezt nem is fogom... - fogadkozik Pelikán.Ezzel vége a vacsorának. Virág elvtárs a csigalépcső tetejéről búcsúzkodik a garázsba leereszkedő Pelikántól.- Viszontlátásra! - int utána. - Hamarosan találkozunk.Pelikán beül az autóba, a két bőrkabátos a két oldalára.De azok most is némák, mint a sír. Pelikán vállat von, lehunyja a szemét, és jóllakottan hortyogni kezd.A fekete autó rohan az éjszakában.