Padmaly

Meer over het boek

„Egy irányba fordult mindenki, esemény lesz. A városházával szemben, a Szabadság tér egyik házának első emeleti, vörös drapériával borított, felvirágzott erkélyén megjelent néhány alak. A tömeg felhördült, éljeneztek, süvítettek. Az erkélyről valaki felrikoltott: - Poroszlay Fridrich polgármester úr! Éljen. - Komlóssy Imre tanácsnok úr! Éljen. Kossuth Laj... Éljen!!! Éljen!!! Éljen!!! Sokára csöndesedtek el, Kossuth türelmesen kivárta. - Polgártársaink! Íme az országgyűlés s az ország kormánya testvéri bizalommal telepedik meg magyar vendégszerető tűzhelyeiteknél. Megtelepedik azon bizalommal, hogy körötökben a lelkesült hazaszeretetet s az igaz magyar érzelem levegőjét szívandja...! Dörgő taps. Erős hangot tudott kiadni magából a szónok azon a bársonyérc hangján. Debrecen népe! Íme én a nemzet nevében Debrecen városát a magyar szabadság őrvárosának nyilatkoztatom, s az országgyűlést és a kormányt a debreceniek becsületérzésének rendíthetetlen sziklájára helyezem! Németül könnyebb volna megjegyezni. Mindegy, úgyis megjelenik a Közlönyben. Éljenzés, hurrázás. Szabadság! Haza! Testvériség! Egyesült erővel! A végsőkig kitartunk! Győzni fogunk! Kiverjük őket Budáról! Bécsig kergetjük a hitványokat!