András Dániel Volgorde van de boeken

Késő van, anya leoltotta a lámpát, aludni kéne. Na persze, könnyű azt mondani! A szoba sötétje tele van mindenféle fura dologgal, nem lehet nem észrevenni őket! Elég a falat bámulni: máris olyan, mintha egy árnyékmozi nézői lennénk! De ha lehunyjuk a szemünk, akkor sem egyszerűbb a helyzet! Hiszen a fejünk is tele van egy csomó mindennel – emlékekkel, képekkel, gondolatokkal… Hogy lesz ebből elalvás?!A válasz talán kiderül Dániel András korábbiaknál is formabontóbb képeskönyvéből, amelyben a szerző álom és ébrenlét határán vezeti olvasóját a villanykapcsoló kattanó hangjától egészen… Nos, hogy meddig, az kiderül ennek a minden szempontból szokatlan könyvnek a lapjairól. (Ahol egy váratlan pillanatban akár még Andy Warhol és Joan Miró is szembesétálhat velünk.)

Emlékeztek még a hét kuflira, Zödönre, Bélabára, Hildára, Tituszra, Valérra, Pofánkára, no meg Fityircre? Az elhagyatott réten laknak hét kis üregben a kuflikupacban, és egész nap hempergőznek, bukfenceznek és heverésznek. A kuflik visszatértek! Hatalmas eső szakadt a nyakukba, elárasztotta a rétet, és ők mindenféle fura alkalmatosságon csónakáznak a tóvá vált réten. Vajon sikerül visszajutniuk a kupacba? A második történetben a Bújócskázás Világnapját ünnepelheted meg a kuflikkal – és keresgélés közben felfedezheted az elhagyatott rét minden érdekes lakóját és növényét a réti zselétől a lábascsigáig.