Te, kedves ismeretlen, aki elolvasod ezt a mesének nevezett valóságot, lehet azt hiszed, sok idö telt el, amíg ez a történet idáig alakult. De nem. Ez olyan történet, mint a vihar! Hirtelen jött, elsodort mindent és ez lett a végeredmény. Az elsö levélváltástól mostanáig egy hónap. Gondolhatod magadban, hogy felelötlen fiatalok! Nem. Nem fiatalok. Javakorabeli emberek. Az az érdekes, hogy ez így történjék, annak az esélye egy volt a milliárdhoz. És mégis így történt. Aki a két embernek a tragédiát adta, meggondolta magát és javított. Megadta a lehetöséget arra, hogy egymásra találjanak, boldogok lehessenek, még egyszer utoljára megtapasztalhassák a szerelem ízét, érezzék az igazi szeretet erejét és csodáját. Ha ez nem így történik, akkor nincs ez a mese és két boldog emberrel kevesebb lenne a világon.
