A berlini professzor nagyszabású történelmi összefoglalása a Sztálin nevéhez fűződő korszakot vizsgálja, jelentős részben friss orosz levéltári források alapján. A könyv plasztikusan mutatja be a Szovjetunió mindennapjait, hangsúlyozva, hogy Sztálin uralmának központi eleme az erőszak volt. Baberowski arra keresi a választ, hogyan alakíthatott ki egy kis számú bűnöző ilyen határ- és gátlástalan önkényuralmat, amely terrorral és erőszakkal kényszerítette rá hatalmát az egész országra. A szerző szerint a tömeges erőszak nem volt véletlen következmény, hanem a sztálini diktatúra lényegéhez tartozott. Baberowski a sztálinizmust egyedi jelenségnek tartja, amelyet nem lehet a Harmadik Birodalommal összehasonlítani. A terror forrása nem csupán a bolsevikok erőszakos tapasztalata volt, hanem a vezetők mentális irányultsága is, különösen Sztáliné, akit a gyilkolás kultusza jellemzett. A könyv nem csupán a pszichopatológiai aspektusokat tárgyalja, hanem arra is rámutat, hogy a sztálinizmus gyengeségből és frusztrációból indított háborút saját népe ellen. Baberowski alapos és ragyogó stílusban írt műve számos újdonsággal szolgál a történészek és a nagyközönség számára.
