A fekete obeliszk

Meer over het boek

Még nem oszlott el a vér szaga és az utolsó pusztulás pora, és a világra ismét rázúdul az apokalipszis sötét fénye. Németországot az I. világháború után inflációs hullám árasztotta el, sokakat megnyomorítva, csak keveseknek hozva nyereséget. A háborús veteránok az utcákon találkoznak az első fegyveres csoportokkal. Ludvik Bodmer, egykori tanár, most egy síremlékekkel foglalkozó cég alkalmazottja, orgonista egy elmegyógyintézet templomában és költő, aki a fronton harcolt, és a háború mély nyomot hagyott benne. Most az élet értelmét keresi, mert túl közelről ismerte meg a halált. Ő a kora szószólója és kritikusa. Életfilozófiáját és a világra vonatkozó nézeteit közeli barátai és környezete befolyásolják: pragmatikus munkaadója, a törékeny skizofrén Isabela-Geneviéve, a gránitüzem tulajdonosa és kalandor Riesenfeld, a szállodaigazgató Eduard Knobloch, a vulgáris arisztokrata Líza, varieté művésznő Gerda és sok más karakter, akik széles spektrumát képviselik a német kisváros életének, valamint a korabeli Weimari Köztársaságnak. Ludvik szinte lírai alakja számos önéletrajzi vonást hordoz, és általa fogalmazza meg az író véleményét a német nacionalizmusról, a háborúról, a morális hanyatlásról és a mai életértékekről. Az előző regényekkel ellentétben azonban a humorra épülő párbeszédet használja kifejező művészeti eszközként, amely a finom tréfától az irónián és a túlzásokon át a szarkazmusig terjed.