A könyvben található versek nem csupán szavak, hanem irányadók, amelyek rávilágítanak néhány leírhatatlan csodára. Híd szerepét töltik be az elme által értelmezett szavak és az ember szíve között. Fontos megérteni, hogy a szavak másodlagosak; bár elmondhatnak valamit egy eseményről, a lényegét nem tudják megragadni. Az ember csak a szívén keresztül érheti el a mélyebb igazságokat, ahol saját tapasztalatai és megértései fényként ragyognak. Mindenki átélte már a csodát, amikor az ész megáll, és a szavak eltűnnek. Ez az állapot szinte leírhatatlan, hiszen a szív dobog, a szemek csillognak, de a szavak hiányoznak. A versekben gyakran ellentéteket teremtünk; két egymásra épülő mondat is látszólag ellentmondhat egymásnak, legalábbis az agy számára. Az elme azt mondhatja, hogy „ez nem lehetséges”, pedig a valódi csoda, a szerelem és az áhítat az agy logikáján kívül esik. A szerelem mélységei nem érthetők a józaneszű világ számára, de a szív tudja, mennyire fontos ez. A szív és az elme néha ellentétben állnak egymással, hiszen szerelmesek lehetünk nemcsak egy emberbe, hanem az egész létezésbe is – a táncba, az énekbe, a természetbe, az életbe!
