Shichirō Fukazawa Boeken

Obwohl äußerst kunstvoll gebaut und absichtlich mit einem 'geschraubten' Titel versehen, ist dieser Text ein archaischer Block aus Natur, Mensch, härtesten Lebensbedingungen, Mythen und Poesie. In der unfruchtbaren Bergwelt Mitteljapans bestimmte der Hunger alles. Damit hatten sich die Menschen, wollten sie überleben, mit äußerster Konsequenz einzurichten. Das hieß unter anderem, dass Leute, wenn sie ihr 70. Jahr erreichten, sich auf dem Berg Narayama aussetzen mussten. Dies ist die Geschichte der Mutter O Rin. Sie hat sich bereits das Gebiss verstümmelt, um zu zeigen, dass sie schon lange nicht mehr viel essen konnte. Und nun macht sie sich auf, den Berg, den sie nicht mehr verlassen wird, in Begleitung ihres Sohnes zu besteigen. 'Am besten ist es, beim ersten Schnee auf den Narayama zu gehen …'

Akkor ​halt meg, amikor már azt mondták róla, hogy a cérnát sem tudja befűzni a tűbe. Testvérei együtt temették el, szinte boldogan, hogy nem sínylődik tovább. O-Tome biztosra vette, hogy a túlvilágon jó dolga lesz, míg O-Fude éppen az ellenkező véleményen volt, az örök kárhozatra gyanakodott. Okoskodásának az adott alapot, hogy amikor a sírgödröt ásták, feltört a talajvíz, és koporsója mintha lebegett volna a vízen… Fukadzava Hicsiró novellái mindig ilyen természetes egyszerűséggel érnek véget, s nyugtalanítóan zengenek tovább az olvasóban, mint a népdal. Nem véletlenül: zenei formák mintájára szerkeszti műveit. „Furcsa író vagyok és egyszersmind szörnyű író is – írja magáról. – A Zarándokének és a Hömpölygő Fuefuki két olyan mű, amely mélyen a Kósu-vidék hagyományaiban gyökerezik, s átszakítja a modern japán irodalomban kialakult elbeszélésformák szálait. Ezért azután nem vagyok írószerű író sem. Voltam a Music Hall gitárosa, a Csuó-kóron folyirat új tehetség pályázatának győztese, csavargó menekült, azután földművelő…. Az irodalmi életben hasonló nincsen.” A japán világ, múlt és jelen, mélyrétegeibe alászálló író novellái több mint egy évtizede Magyarországon is nagy sikert arattak.