Don Quijote

Meer over het boek

A 1615-ben megjelent mű második része egy hamis folytatásra adott válaszként született. A spanyol irodalom legbefolyásosabb műveként és a Nyugati Kánon alapvető részének tekintett regény a modern, polifonikus regény első példája, jelentős hatással van az európai narratívákra. Cervantes ironikusan védi művét a prológusban, és sajnálkozik a regényírás nehézségein, utalva a kielégíthetetlen fantáziára. A regény különböző valóságok szintjeivel játszik, beleértve az első rész és egy apokrif kiadását, amelyet a szereplők olvastak. Cervantes a első rész hihetetlenségeivel foglalkozik, mint például Sancho szamarának újbóli megjelenése és a pénz sorsa Sierra Morenában. Ebben a részben don Quijote és Sancho tudatában vannak irodalmi sikerüknek, és más szereplők ismerik el őket. Cervantes és don Quijote előre látják, hogy a mű klasszikussá válik, és a lovag alakja tartós szimbóluma lesz La Manchának. A történet don Quijote megújult vágyával kezdődik, hogy újra kalandra induljon, szembenézve unokahúga és a dajka ellenállásával. A pap és a borbély társaságában azt tervezik, hogy elzárják a falujában. Don Quijote viszont ígér Sancho-nak egy szigetet a társaságáért cserébe, ami felesége, Teresa Panza gúnyolódását váltja ki. Így mindketten megkezdik harmadik útjukat.