János Arany wordt vaak geprezen als de "Shakespeare van de ballades" vanwege zijn meesterlijke epossen die ingaan op het legendarische en historische verleden van Hongarije. Zijn werken, beroemd om hun stilistische elegantie en diepe inzichten, omvatten opmerkelijke ballades en de "Toldi"-cyclus, die het nationale ethos vangen. Arany blonk ook uit in vertalingen, waarbij zijn Hongaarse versies van Shakespeares drama's als hoogste artistieke prestaties worden beschouwd. Zijn gedicht "De Barden van Wales" dient als een krachtige allegorie die onderdrukking en cultureel verlies bekritiseert, terwijl "Dante" de transcendente betekenis van het menselijk bestaan overweegt. Hij wordt vereerd als een van Hongarije's grootste dichters.
Zweisprachige Ausgabe. Deutsche Nachdichtungen von Wilhelm Droste
260bladzijden
10 uur lezen
Die Dichtungen von János Arany sind ein zentraler Pfeiler der modernen ungarischen Literatur, vergleichbar mit Goethes Einfluss auf die deutsche Literatur. Seine Werke faszinieren sowohl konservative als auch postmoderne Leser. Gemeinsam mit seinen engen Freunden Sándor Petőfi und Mihály Vörösmarty bildete er im 19. Jahrhundert ein herausragendes Trio ungarischer Dichter, das die literarische Landschaft nachhaltig prägte.
1847 május végén, még mielőtt Toldi megjelent, írja Arany Petőfinek: egy Toldit akar még írni, Toldi Estéjét, s azt neki akarja dedicálni hiúságból, büszkeségbő, ilyeténformán: Petőfi Sándornak, a költőnek, barátomnak. – Ez első nyoma Arany tervezett költeményének. Nemsokára hozzá is fog kidolgozásához s három hó múlva már részletes adatok mutatják az elbeszélés méreteit és haladását. „Toldi Estéje – írja Petőfinek – öt ének lesz per 40 összefogott strófa, de még csak kettő van benne készen. Cselekvénye igen lassú. Nagyszerű akar lenni, megjárom vele, ha elrontom. Majd elküldöm neked, te pedig mutasd meg Vörösmartynak, addig nem adom sajtó alá.” Petőfi már négy nap mulva – 1847 aug. 27. – türelmetlenkedő unszolással felel: „Toldi Estéjét, ha a lelked kinyögöd is belé, elkészíted október 10-ig, akkorára majd megírom, hova küldd.” De még deczember elején is hiába sürgeti. Aranyt a gyors munkában akadályozza műgondja és hivatala. Szilágyi Istvánhoz ez év szeptember 6-án írt leveléből megtudjuk, hogy a költemény még darabban van, s ez eddig elkészülttel sincs megelégedve: egyszerűsíteni kell az egészet, nagyon képes, nagyon keresett néhol.
