Vörös és fekete

Meer over het boek

„A Vörös és fekete története - írja Illés Endre, a regény fordítója - a legismertebb Stendhal-anekdota. Két napihírből szerelmi regényt akar írni. Vázlat, első fejezetek, egy-egy távolabbi részlet - a regény gyorsan indul. Az a parasztfiú a hős, aki nemrégiben, Napóleon kalandos másfél évtizedében, akár tábornok is lehetett volna: de most, a Bourbon-restauráció fullasztó nyomorúságában, le kell mondania a katonai vörös ruháról, s ha el akar érni valamit, magára kell húznia a fekete reverendát... Stendhal irja-irja a regényt, de csakhamar elakad. Valami még hiányzik a regényből. Hiányzik a forró ólommag. És ekkor beleszól a regényírásba - a politika. X. Károly összeesküszik miniszterelnökével, az ultrák vezérével, Polignac herceggel, hogy biztosítsák uralmukat, és visszaállítsák az abszolút monarchiát. Igy zúdul be a regénybe a forró ólom, a jelenidő: az izgatott 1830-as év. Az összeesküvések, a titkos jelentések, a bonyolult frontok éve. És ettől az új anyagtól egyszerre megnő Julien alakja. Eddig inkább karrierista volt, de Rênalnétól Mathilde de La Mole-ig emelkedő kettős szerelmi regény hideg hőse, aki már eldöntötte magában a kérdést: »Hát becstelennek kell lenni? Hát eladja magát az ember?« Eldöntötte - és eladja magát. De most, a végső formálásban izgalmasabbá válik Julien s a regény mondanivalója is.